2018. augusztus 1-én volt kereken tíz éve annak, hogy megérkeztem Olaszországba. Akkor még csak négy hónapra terveztem, de az élet másként hozta. Ezt a történetet már ismeritek. 🙂

A jeles évforduló alkalmából megkérdeztelek titeket Facebookon és Instagramon, hogy mire lennétek kíváncsiak velem, Olaszországgal, az itteni élettel, az utazásaimmal és a bloggal kapcsolatban és ebben a bejegyzésben válaszolok is a kérdéseitekre. Figyelem: hosszú lesz! 🙂

1. Így 10 év elteltével, mi az amit imádsz, és amit kevésbé szeretsz Itáliában?

Imádom az olaszok vidámságát, életszeretetét, pozitív életszemléletét (azért persze ők is tudnak panaszkodni, főleg a politikusokra). Azt az igazi dolce vita életérzést szeretem. A blogomat is pont ezért neveztem Vita Dolcissima-nak. Az élet édes, akkor is, ha nincs minden rendben. Az én életem sem tökéletes, de megtanultam nem panaszkodni és nem azon pörgetem az agyamat, hogy mim nincs, hova nem jutok el, mit nem tudok megvenni, hanem azt értékelni, amim van és amit elértem. Megtanultam értékelni az apró örömteli pillanatokat, legyen az akár csak egy pohár bor az erkélyemen a jázminom mellett csücsülve. Az is dolce vita életérzés. És ha már szóba került a bor, akkor ki is emelném: a bort is nagyon szeretem Itáliában! Meg a kávét, a spritzet, a tiramisùt, a fagyit és azt, hogy olyan változatos a gasztronómiája, hogy egy élet kevés mindent megkóstolni, mert minden egyes régiónak, sőt városnak megvannak a maga specialitásai.

Imádom azt az igazi olaszos szenvedélyt, temperamentumot, amellyel beszélnek és amit már én is átvettem, a gesztikulálással együtt. Magyarországon szokták is mondani rám, hogy elolaszosodtam. 🙂 Hát azért annyira még nem, mert például a másik szavába vágás miközben beszél, még nem megy és azért eléggé masszív fejfájással térek haza egy-egy nagyobb olasz családi rendezvény után. 😀

Azt is szeretem, hogy az olaszok tudnak öltözködni, jól válogatják össze a színeket, a ruhadarabokat és a kiegészítőket. Tudom, hogy van, aki ezt felszínes dolognak tartja, de nekem tetszik és sokat javult a stílusom, amióta itt élek. Mindezt anélkül, hogy vagyonokat költenék ruhákra. Elég csak egy nagyobb olasz piacra kiugrani és néhány euróért kincseket lehet kifogni.

Imádom, hogy ennyire szenvedélyesen szeretik a hazájukat és hogy hatalmas szeretettel mesélnek róla, próbálják minél jobban bemutatni, árnyalni egy külföldinek. Nagyon büszkék a hagyományaikra, a szokásaikra, az ételeikre és etétnék is pukkadásig a vendéget. Főleg délen. 🙂 Ennek a hatalmas saját konyha imádásnak persze megvan az árnyoldala is: annyira odavannak a saját ételeikért, hogy nehéz rávenni őket bármi más megkóstolására. De ha egyszer rászoknak… a lagzinkon az olasz anyósom tüntette el a legtöbb pörköltet! 🙂

Tetszik az is, ahogy a különböző régiókból, városokból származó olaszok ugratják egymást. Ez azért ilyen, mert szicíliai, ez azért olyan, mert venetói, az meg a Bergamo fölötti hegyekből jött… 🙂

Olaszország nagyon változatos, sok a regionális különbség, ezért hangsúlyoznám is, hogy amit én itt északon, Milánóban tapasztalok, az más lehet mondjuk Pugliában. Itt északon például kevésbé vallásosak az emberek, de délen a mai napig fontos a vallás és nem nézik jó szemmel például az együttélést és a nők szerepe is más a családban. Délen a család is sokkal fontosabb, mint itt északon, sokkal nagyobb értéknek számít és a gyereknevelésre is több energiát fordítanak, sokkal összetartóbbak. Itt egyre kevesebb gyereket vállalnak a párok és azokat is sok helyen a nagyszülők és/vagy a babysitterek nevelik fel. Ezt szomorúan állapítom meg, hiszen az olaszok mindig is a családszeretetükről voltak híresek.

Mi az amit kevésbé szeretek, mit nem tudok megszokni? A gyakori sztrájkokat. A szabályok szisztematikus be nem tartását. Az ügyintézés horrorisztikus lassúságát. Az olasz postát. Hogy az olasz nők elképesztően felvágósak tudnak lenni. A magas adót. Hogy mindenre angol kifejezéseket akarnak használni és lassan ki fog veszni a szép olasz nyelv (példamondat olasz magazinból: Io spendo molto in food, travel e fashion). Hogy amint leesik egy kis eső vagy hó leáll a közlekedés (meg amúgy is minden késik). A vezetési, parkolási stílusukat (bárhol és bárhogyan képesek leparkolni egy autót).

Az szolgáltatások árainak abszolút át nem láthatóságát és talán ezt utálom a legeslegjobban. Ha megnyitod egy bármilyen szolgáltató weboldalát (fogászati rendelő, nőgyógyász, villanyszerelő, edzőterem, stb), az esetek 99%-ában nincs árlista és reszkethetsz, hogy mennyit fognak ezért vagy azért elkérni. Ugyanezt utálom az itteni fodrászatokban is: ki van írva, hogy hajvágás 25 euró, aztán amikor a kasszához fáradsz közlik, hogy 45 euró. És amikor leesik az állad, akkor magyarázzák, hogy azért mert különleges, száraz hajra való sampont használtak, balzsamot is használtak, hővédő spray plusz 3 euró, egyenesre szárításnál a hajvasaló használata plusz 3 euró, stb stb… Persze miközben dolgoznak a hajadon nem kérdezik, meg, hogy akarod-e az adott terméket, vagy ha igen, akkor nagyon alamuszi módon (“mandulás sampont használtam, jó?”). Úgyhogy vigyázat, nagyon megy a lehúzás! (Hangsúlyozom: nem a magasabb árakra panaszkodok, tudom, hogy itt drágább a szalonbérlés, az adó, stb, hanem a rejtett csapdákra, a lehúzásra! Mi az, hogy plusz 3 euró, csak azért, mert átmentél a hajamon hajvasalóval?)

2. Melyik nyelven érzed jobban magad? Olaszul vagy magyarul tudod kifejezni magad jobban? Érzel különbséget a személyiségedben a két nyelv használata közben?

Mindkettőn egyformán tudom kifejezni magam, mindent el tudok mondani mindkét nyelven és nem fordítom a gondolataimat egyik nyelvről a másikra.

Ez amúgy nálam nem olyan egyszerű kérdés, mert a magyaron és az olaszon kívül sokat dolgozok az angollal és a spanyollal is. Vannak olyan napok, amikor tolmácsként mindet használom, sőt középfokon tudok portugálul és majdnem középfokú a német nyelvtudásom is és van, hogy az is kell. Na olyankor este otthon a férjemmel már csak mutogatással tudok kommunikálni. 🙂

A magyaron és az olaszon kívül angolul és spanyolul is szoktam gondolkodni, sőt álmodni is, kialakult nálam egy ilyen furcsa többnyelvűség. (Kell még egy hetedik nyelv, mert úgy láttam, hogy a Wikipédiára a poliglott kategóriába már hét nyelvvel is be lehet kerülni. Kár, hogy abbahagytam a finnt…)

A személyiségbeli különbség nagyon érdekes kérdés, és igen, érzek egy kis különbséget. Magyarul lazábbnak érzem magam, olaszul meg olyan szenvedélyesnek és kifejezőnek.

3. Soha nem volt még olyan igazi honvágyad? Felmerült valaha, hogy Magyarországra költözzetek?

Persze, hogy volt már honvágyam! A honvágy egy nagyon alattomos érzés, una brutta bestia, ami akkor tör rád, amikor legkevésbé gondolnád, várnád. Mondjuk ülsz nyugodtan a vonaton úton Velence felé munka miatt, és a kerekek kattogása hirtelen visszarepít az időben a gyerekkorodba, amikor a szüleiddel vonattal mentél a Balatonra nyaralni. Vagy fekszel az ágyban a toszkán falusi szálláson és megérzed azt a hűs, szinte csípős esti levegőt a vidéki szagokkal, hangokkal és már ott is vagy a nagyszüleid falusi házában a fa keretes ágyban egy nyári éjszakán tizennégy évesen, amikor a nagyinál nyaraltattak és várod, hogy a nagyi befejezze a mosogatást és elalvás előtt meséljen még neked a lánykoráról. Vagy meglátod a Langhe szőlőültetvényeit és beugranak a lágy hegyaljai lankák, ahol gyerekkorodban szaladgáltál a nagypapád szőlősében és mennél haza azonnal egy jó Tokajit inni.

Igazából bármi be tudja indítani az agyamban ezt a nosztalgia-honvágy kombinációt, aminek általában az az eredménye, hogy már nyomom is a Wizz Air applikációt a telefonomon, hogy kinézzem mikor tudok hazaugrani egy kicsit. Sokat lehet panaszkodni a fapadosokra, de én hálát adok az égnek értük.

Igen, felmerült az is régebben, hogy Magyarországra költözünk. A férjem is imádja Magyarországot és tud is magyarul.
Végül nem költöztünk Magyarországra, mert kialakultak itt a munkalehetőségek és lakást is vettünk, de szeretünk minél több időt ott tölteni. Az esküvőnk is Budapesten volt.

4. Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?

A klasszikus hungarikumok: túró rudi, téliszalámi, Tokaji, pogácsa, a mákos dolgok, anyukám sajtos-tejfölös bundáskenyere… És leginkább ugye nem is mi, hanem ki hiányzik: a szüleim, a testvérem és a barátnőim.

5. Voltak-e olyan kulturális vagy mentalitásbeli különbségek, amik kezdetben bosszúságot okoztak?

Nem igazán, de ennek talán az is az oka, hogy Milánóba, Olaszország legnemzetközibb városába kerültem és itt sokkal nyitottabbak az emberek. Mentalitás… talán annyi, hogy a magyarok pesszimistábbak, de ez sem igaz mindenkire, főleg a fiatalabb generációra nem. Amik bosszúságot okoztak és a mai napig zavarnak, azok az első válaszban felsorolt dolgok, de azok a mai napig. 🙂 Miért nem lehet normálisan sorban állni, miért kell titkolni a szogáltatások árát és miért kell heteket várni egy válaszra e-mailben? Con calma, csak nyugodtan. Ez az az olasz hozzáállás, amitől mind a mai napig a hajamat tépem.

6. Hogy fogadott az olasz család?

Szerencsére nagyon jól! Igazából nekik már semmi különös nem volt abban, hogy nem olasz lányt választott az egyik családtag, mert a férjem öccse akkor már öt éve együtt volt egy spanyol lánnyal, az egyik unokatestvérének pedig szerb a felesége. Ritkán van alkalmunk arra, hogy mindannyian együtt legyünk, de azok a legszórakoztatóbb pillanatok. Nagyon örülök, hogy ilyen nemzetközi családom van, a gyerekeinknek (nekünk még nincs, a többieknél vannak kicsik) így igazán különleges értékeket, szokásokat adhatunk tovább. A mi családunkban van és lesz magyar Télapó, spanyol Három Királyok, olasz Befana, szerb ortodox karácsony és mindez a legnagyobb természetességgel, na meg nemzeti ételekkel! Az anyósommal pedig különösen jó kapcsolatot ápolok, ami tudom, hogy nagy ritkaság. Néhány finomság készítését is ellestem már tőle.

7. Sikerült barátokat szerezned kint?

Igen, de ez nem volt egy egyszerű dolog. Nem azért, mert az olaszok rossz emberek, vagy zárkózottak, hanem mert felnőttként kerültem ide. Aki fiatalabb korában költözik ki és itt jár iskolába vagy egyetemre, az könnyebb helyzetben van, dolgozó felnőttként nehezebb ismerkedni. A kollégák nem mind a te korosztályod, megvan már a baráti körük, munka után sietnek haza a párjukhoz, a gyerekeikhez, stb. Ebben mondjuk semmi különlegesen olaszos nincs, ha az egyik magyar városból költöztem volna egy másikba is hasonló lett volna a helyzet. Honnan lettek hát barátnőim? Egy lány a legelső munkahelyemről (ez egy magániskola volt), a többiek pedig fitneszteremből, borkóstoló tanfolyamról, illetve egy kimondottan itt élő külföldi nőknek szóló Facebook csoportból.

8. Melyik kis eldugott városka a kedvenced Olaszországban és Magyarországon?

Olaszországban nagyon szeretem a kis eldugott hegyi falvakat, főleg Valtellinában. Terméskőből és fából épült kis házakból állnak, sok-sok gyönyörűen ápolt virággal, a kis utcákon lassított felvételként közlekedő macskákkal, tipegő öregekkel, a levegőben a mezők illatával, karnyújtásnyira békésen legelő tehenekkel, kecskékkel… és ránk turistákra furcsán néző lakosokkal! 🙂 Legutóbb a Grosio (szintén kedvenc) felett található aprócska Ravoledóban oda is jött megkérdezni egy néni, hogy honnan jöttünk. 🙂 Nagyon szeretem ezeket a kis falvakat, mindig az az érzésem, hogy ezekben megállt az idő. Még fagyizó sincs, múlt héten pont láttuk, ahogy jön a kis fagyis kocsi, csönget egy kicsit, hogy mindenki hallja, hogy megérkezett és csődült is a nép a templom elé fagyizni.

Szintén kedvencem a Langhe vidék (itt írtam róla), mely rengeteg apró gyöngyszemet rejt és a mindössze 370 lakosú Fortunago Paviától nem messze.

Magyarországon nagyon szeretem Bodrogkeresztúrt. Ez egy kedves kis falu Tokaj mellett. Tudom, egy kicsit elfogult is vagyok, hiszen innen származik a családom, de tényleg bájos és hangulatos ez a kis Bodrog-parti falu. Imádtam itt nyaralni gyerekkoromban és a mai napig szívesen sétálok itt. Izgalmas történelmi, vallási múlttal és rengeteg látnivalóval rendelkezik. A Panoráma Kilátó-pontról lenyűgöző látványban gyönyörködhetünk, a Hétvezér parkban időzve beszívhatjuk a Bodrog illatát és a helyi pincészetek kínálatát is érdemes megismerni. A jövőben szeretnék majd venni itt egy kis házat.

A Bodrog színeit sem fogom soha megunni! Minden évszakban szívesen látogatok el ide, leülök a partra és jól kiszellőztetem a fejem. Bodrogkeresztúrt bővebben ide kattintva, a falu honlapján ismerhetitek meg.

9. Milyen a nyugdíjasok élete Olaszországban?

Kellemes, de a magas adók miatt sokan elköltöznek Portugáliába vagy Romániába. Így több pénzük marad segíteni a gyerekeiket, unokáikat, akiknek erre sajnos nagyon is szükségük van, ugyanis manapság szülői segítség nélkül nem könnyű megélni, lakást venni pedig szinte lehetetlen. Hatalmas a szakadék az apósoméké és a mi korosztályunk között. Az ő idejükben Olaszország virágzott, jobban kerestek, többet tudtak félretenni, tudtak venni nyaralókat is a hegyekben és/vagy a tengernél. Most a gazdasági válságok, vacak munkaszerződések, nulla juttatások időszakát éljük és a mai fiatalok nem tudnak úgy félretenni, jövőt megalapozni. Nyugdíjunk meg nem lesz, de ebbe inkább bele se gondolok.

10. Amikor belevágtál a blogolásba, gondoltad, hogy ilyen sikeres lesz?

Reméltem, hogy szeretni fogják az emberek és ezt elértem, számomra ez a siker. Az, hogy mára gyümölcsöző együttműködések is kialakultak, az plusz öröm számomra, mert azt jelenti, hogy a kézművesek, a cégek, a turisztikai irodák is elismerik, amit csinálok.

Amikor belekezdtem, még nem gondolkodtam több ezer követőben és ilyen fantasztikus együttműködésekben. Imádok írni, mindig is írtam valamit (volt egy olasz nyelvű blogom még 2009-2011 között), ha nem írnék, akkor bekattannék. 🙂 Mindenem a blogolás és most már fotózni is nagyon szeretek, próbálkozásaimat inkább azok látják, akik Instagramon is követnek. Imádom megosztani veletek az élményeimet, megmutatni merre járok, miket tesztelek és ez a jövőben sem lesz másképp.

+1. Milyen vágyaid vannak még, amiket a blogolás által akarsz elérni?

Szeretnék több olyan együttműködést kialakítani, amiből ti olvasók is profitálni tudtok. Szeretnék több turisztikai szervezettel, szállással és ezekhez kapcsolódó szolgáltatóval együttműködni, hogy többet tudjak megmutatni nektek és hogy nektek legyen lehetőségetek kipróbálni őket. Szintén érdekelnek az új, innovatív termékek, a divatos, hasznos darabok, hogy ezeket is lehetőségetek legyen megismerni, kipróbálni, akár nyereményjátékok keretein belül is.

Szeretném jobban bemutatni Olaszországot és az olasz termékeket a magyaroknak és Magyarországot, a magyar termékeket az olaszoknak és a nagyvilágnak. Szerencsére úgy érzem, hogy a legjobb úton járok! Az utazásaimról is nagyon szeretek mesélni, és bár a blogom fő vezérvonala Itália, azért szeretem meghozni a kedvetek más desztinációkhoz is.

El is jutottunk a kérdések és válaszok végére, remélem nem volt unalmas és sikerült egy kicsit jobban megismernetek engem és az én kis olasz életemet. Ha bármire kíváncsiak vagytok még akkor írjátok meg nyugodtan, illetve ha ti is itt éltek, akkor írjátok meg, hogy ti hogyan látjátok Itáliát, mit szerettek nagyon, mit kevésbé és mi okozott vagy okoz nektek nehézséget itt.

A régebbi bejegyzésem magamról, melyben azt is elmesélem, mivel foglalkozok ide kattintva olvasható.

Mint mindig, várlak titeket Facebookon és Instagramon is! 🙂