Velencei látnivalók? Van egy hely, melyet semmiképpen sem szabad kihagynotok: ez pedig az élénk színű kis házairól híres, festői szépségű Burano.

Buranót úgy is emlegetik, mint a világ egyik legszínesebb városát, bár inkább falu, ha a lakosságát nézzük. Mindössze 2500-an laknak ezekben színpompás, általában 3 emeletes házikókban.

Burano egyike a Velencéhez tartozó kis lagúna szigeteknek és megközelíteni is Velencéből lehet. Bár mindössze 7 km a távolság, az odajutás mégis időigényes: 40-45 perc vízibusszal. Velencéből a Fondamente Nove hajóállomásról a 12-es számú vaporetto-val juthatunk el Buránóba. Ez félóránként közlekedik 5:40 és 20:10 között. Murano és a velencei temető is erről az állomásról közelíthetőek meg.

Burano 5 városrészre tagolódik, ezeket csatornák választják el, melyek mentén a rengeteg turista ellenére is hangulatos sétálni.

Murano az üvegről, Burano a csipkéről híres: a városban még csipkekészítő iskola is nyílt 1872-ben. A hagyományos buránói csipkét egész Európa nagy becsben tartotta, ma kevesen készítik és igencsak drága, mert kézzel varrják és rendkívül időigényes. Ha megvásárolni nem is szeretnénk, gyönyörködni mindenképp ajánlott benne és ezt a Piazza Galuppin található Scuola del Merletto (Csipkekészítő Iskola) múzeumában tehetjük meg.

A Scuola del Merletto-val szemben áll Burano leghíresebb temploma, a XVI. századi, ferde harangtornyú Chiesa di San Martino.

Ezzel ki is veséztük Burano nevezetességeit, az igazi élményt itt a színes házikók nyújtják.

A legenda szerint a halászok azért festették ilyen élénk színűre a házakat, hogy felismerjék a sajátjukat, amikor a hosszú halászatról hazatérnek.

Mint minden rendes halászatból élő faluban, természetesen itt sem hiányozhatnak a macskák. Sok barátságos cicus várja, hogy a turista szánjon rájuk egy kis időt. Nekem nem kellett sokat nyávogniuk egy kis simogatásért. 🙂

Bár kicsi a sziget, mégis megéri rászánni egy egész délutánt, hiszen feledhetetlen élmény egy ilyen különleges helyen sétálgatni, ücsörögni. Itt is sok a turista, de nem annyira zsúfolt, mint Velence, így könnyen találhatunk magunknak egy padot, melyen üldögélve megpihenhetünk séta közben, élvezhetjük a napsütést és magunkba szívhatjuk ezt az egyedül álló látványt.

Nekem az volt az érzésem, hogy egy mesevilágba csöppentem, hiszen annyira más, annyira különbözik az összes helytől, ahol valaha jártam. Nektek is csak ajánlani tudom, hogy látogassatok el ide. Utána meg úgyis visszahúz majd a szívetek. 🙂

Remélem élveztétek ezt a kis buranói városnézést velem! Jártatok már itt vagy tervezitek?

Ha tetszett a bejegyzés kövessetek Instagramon és Facebookon is! 🙂