Milyenek egy Milánóban élő magyar lány hétköznapjai? Mennyire tudunk külföldön érvényesülni a saját szakmánkban, mennyire tudjuk megvalósítani önmagunkat? Ezt tőlem is gyakran kérdezitek és van is már néhány posztom a témában, de ma egy különleges vendége van a blogomnak! Ő nem más, mint Herpai Csenge, Instagramon Csennette, akivel 2019 januárja óta dolgozunk együtt és segítünk egymásnak a tartalomgyártásban.

Instagramon is sokat kérdeztetek róla, úgyhogy itt az ideje, hogy mindannyian jobban megismerjétek ezt a tündéri, de ugyanakkor határozott és céltudatos fiatal divatszakembert!

Honnan jössz miért döntöttél úgy, hogy Olaszországban folytatod az életed?

A magyarországi életem nagyjából három községhez köthető: Budapest, Szentendre és Leányfalu.
Világéletemben Budapesten szerettem volna élni, imádtam a pezsgést és a lehetőségek tömkelegét, de legtöbbet Szentendrén és Leányfalun laktam. Mielőtt Milánóba költöztem volna 22 évesen, volt szerencsém 3 évig a fővárosban lakni, de minden értelmét vesztette az első olaszországi körutazásom után, ahol volt szerencsém beutazni az északi régiót ( Velence – Toszkána – Róma érintésével). Én is azon magyarok egyike vagyok, aki szerelembe esett a csizma varázsával.

Mit szeretsz a legjobban Olaszországban?

Mindent! Odavagyok a hegyekért, a tengerpartokért, Olaszország gyönyörű földrajzi változatosságáért, a nyelv csilingeléséért és a gasztronómiát még nem is említettem.
Bár a mindennapokat megnehezíti néha, de különösen szeretem az olasz emberek lazaságát. Igaz itt északon jellemzően sok a karrierista ember és kicsit összeszedettebbek minden téren déli társaikkal ellentétben, de a hétköznapokat hihetetlen öniróniával és sok-sok mosolygással élik, ami figyelemre méltó.

Mik a vágyaid?

Közel három éve élek itt, és ezen a kérdésen mindig könnyek szöknek a szemembe: életem legnagyobb vágya az volt, hogy itt élhessek, beutazhassam az országot, hogy a divattal foglalkozhassak, és részese lehessek a Dolce Vita életérzésnek. Igaz nem könnyű és néha kötélidegek kellenek, amikor az ember egy-egy munkaügyi krízist próbál áthidalni, de én a valóra vált álmomat élem.
Persze nincs jövő célok nélkül, így válaszolván a kérdésedre: vágyam nőni a szakmámban, minél több emberrel megosztani a Personal Shopping és Styling élményét és különböző kollaborációkban részt venni. Szeretném, ha a jövőben csak ezzel kellene foglalatoskodnom, így nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lenne az életem.


Miért a divatot választottad?

Ez egy nagyon jó kérdés, sosem tudtam még válaszolni rá, így megpróbálok most, de vissza kell utazni hozzá az időben.
Én egy olyan kislány voltam, akit nem érdekelt a divat, a kinézet. Sokat csúfoltak miatta.
Azon szerencsében volt részem, hogy egy olyan szabad gondolkodású családban nőhettem fel, ahol semmi sem volt rámerőltetve, persze tanácsok és vezérelvek voltak.
Apukám nyomdokaiba szerettem volna lépni és zenész szerettem volna lenni ha felnövök, de be kellett lássam, hogy nem a muzsika világa az, amiben igazán érvényesülni tudok.
18-19 éves koromban kénytelen voltam szakmát választani, ekkorra már aktívan része volt az életemnek a ruhákkal való önkifejezés – kizártnak tartottam az egyetemet még akkor is, ha a BGF-en Turizmus- Vendéglátás szakra felvételt nyertem. Túlságosan elegem volt az iskolapadból és sokkal kreatívabb törekvésem voltak.
Kedvet kaptam a divattervezéshez, így kerültem a Budapesti Divatiskolába, ahol olyan szaktekintélyek – mint például Dósa Katalin tanárnő – előadásait hallgathattam.
Így vizsgáztam le kitűnőre Divat és Stílustervezésből, és így alakult ki egy hosszútávra szóló kapcsolat a divat és köztem.

Milyen egy napod?

Tipikus példája vagyok a “nem elég 24 óra” típusú embereknek.
Akkor is, ha a konzultációk áltlában délután kezdődnek, szeretek 8 körül felkelni. Az olasz caffé és reggeli kíséretében összeírom a napi teendőket és megpróbálom időintervallumok szerint követni is ezeket. Elvégzett feladat: nagy fekete satír. Nincs is kielégítőbb egy fekete csupa satír oldalnál!
Ezután elmegyünk sétálni Matyival, a 11 éves kutyafiammal, és rohanok az edzőterembe. Régen nem szerettem sportolni, de amióta itt élek, eszenciális része a mindennapoknak.
Ha nem edzek, akkor épp Veled találkozom, hogy összehozzunk pár csodaképet. A mi kollaborációnk egy külön interjút érdemelne! 🙂
Egyetértek! Lesz majd poszt erről is. 🙂
Ezután otthon összedobok valami ebédet, kiválasztom a napi outfitet függően attól, hogy milyen feladataim lesznek, majd elindulok a Dómhoz vagy a Corso Buenos Airesre attól függően, hogy kivel lesz konzultációm. A következő 3 órát a kedves klienssel töltöm, számára elkészített portfólió alapján bedobjuk magunkat a “Divatdzsungelbe” és vásárolunk.
A konzultáció után általában hazamegyek, mert Matyi már vár. Séta, simogatás, játék, délutáni pihi.
18 óra fele szoktam újraaktiválódni, ilyenkor ellátom a mindennapi feladatokat: mosás, takarítás, blog, satöbbi. Ezt be kell korlátozzam, mert a párommal általában este 19 körül találkozunk, amikor ő is végez a munkahelyén.
Szerencsére az olasz pasik szeretnek főzni, úgyhogy általában ezt a sztereotípiát ő sem hazudtolja meg. Egy jó pasta/ hús, esetleg egy film, és máris mennie kell.
Ezután én még kikísérem a robogóhoz Matyival, gyors fürdés és ágy- régebben művészetem volt hajnalig pörgetni a közösségi média oldalait, de mostanában inkább olvasok pár oldalt az aktuális könyvből, ami az éjjeli szekrényemen pihen.


Hogy készülsz fel egy konzultációra?

A konzultációra való felkészülés legalább annyi időt vesz igénybe, mint maga a konzultáció. Vegyünk egy példát: adott egy hölgy, Emma (54), aki lefoglalta az egyik szabad időpontomat és szeretne olasz donnaként öltözködni, de kicsit fél, mert az utóbbi időkben felszedett pár kilót. Ez Emmát nagyon feszélyezi, és nem szeretné elhagyni magát.
Én felveszem vele a kapcsolatot, megköszönve a sok információt, ami igen fontos annak érdekében, hogy megértsem, milyen stílusú és típusú üzletekbe fogunk ellátogatni a konzultáción, kérek tőle pár fotót is, hogy elkészíthessem a portfólióját. Nem szeretek otthon dolgozni, ezért a lakásomhoz közel eső City Life-ban szoktam órákig egy kávé és a laptopom társaságában készülni. Így tudok igazán koncentrálni.

Összeállítom Emma színpalettáját, alkatjellemzését és összeválogatok neki számos fotót a Pinteresten, amiből a jövőben is tud inspirálódni.
Előfordult már, hogy a képeken valakinek teljesen más volt a bőrtónusa, vagy nem látszott jól az alkata, de természetesen ezekre az esetekre magammal hordok egy mappát, amiben elő vannak készítve alternatívák.

Mivel Emma különösen szeretne olasz stílusú ruhákat viselni, összeállítok neki egy listát ötletekkel, hogyan tudja elérni a kellő hatást takarván a kevésbé előnyös területeket és hangsúlyozva az előnyös idomokat.

Mi az, ami lelkesít / motivál a munkádban?

A legjobban az lelkesít, amikor a konzultáció közepe/vége fele megjelenik “az a bizonyos mosoly” a kedves kliens arcán. Legyen ő japán, német vagy amerikai, ez a mosoly létezik mindnyájuknál.
Az motivál, hogy a szakmával és munkával amit végzek, tényleg képes vagyok nők és férfiak életét (természetesen részletében) megváltoztatni. A konzultáció után Emma sokkal jobban fog szeretni tükörbe nézni és a kollégái is többet fogják dicsérni. Ez nem a ruháknak, hanem az Ő kisugárzásának köszönhető. Nem tudok jobb munkát elképzelni annál, ahol valakinek a boldogságára szolgálhatok és közvetett módon jobban megszerettetni velük önmagukat. Ez csodálatos.

És mi a helyzet a családoddal Magyarországon, illetve az otthoni vendégköröddel?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy csupán 1.5 órára lakom az ’Odahazától’ (bizony ha az ember kétlaki, akkor van Odahaza és Idehaza).
Az elejétől fogva fontosnak tartottam, hogy legalább 2-3 havonta meglátogassam a családom és nem mellesleg; hogy lehetőséget biztosítsak azoknak, akik Budapesten szeretnének konzultációs időpontot foglalni velem. Általában itt kerül sor a kollaborációkra is.

Persze néha nehézséget okoz az idő hiánya, ezért sajnos limitált a szabad időpontok száma, de nagyon szeretek az anyanyelvemen tanácsot adni.
A családom pedig egyszerűen csodálatos, ők nagyon büszkék rám és mindenben támogatnak, így nem okoz gondot az, hogy az ottlétem során sokszor dolgoznom kell; az időpontok köré szervezünk mindent.

Nagyon köszönöm, Csenge!

Remélem, ti is élveztétek ezt a kis beszélgetést! Ha szeretnétek jobban megismerni Csengét, akkor mindenképpen kövessétek őt Instagramon ide kattintva, érdemes a sztorijait is figyelni! Airbnb Experiences-en keresztül is tudtok nála foglalni itt, illetve a weboldalát is mindenképpen ajánlom figyelmetekbe!