Bár még csak február vége van, nekem már most olyan érzésem van, mintha hónapok óta tartana ez az év. Szinte el sem kezdődött, berobbantak az események és a blogra is kevesebb időm jutott, mint szerettem volna. Most viszont leültem így késő este, hogy írjak nektek egy beszámolót. 🙂

2019 januárja jól indult, felmentünk egy kicsit az Alpokba, erről írtam is egy bejegyzést.

Január 7. után beindult az élet Olaszországban, jöttek a felkérések tolmácsolásra és fordításra, illetve végre rászántam magam egy hatalmas lépésre: bejelentkeztem egy fogszabályozó szakorvoshoz! Miközben ennek örvendeztem, egy másik pozitívum is történt: végre találtunk bérlőt a régi lakásunkba, de nem is akármilyet, hanem egy kedves, megbízható Milánóban élő magyar lányt!

Megismertem egy másik nagyon aranyos milánói magyar lányt is, Csengét, akivel január óta segítünk egymásnak a tartalomgyártásban fotók készítésével és hasznos eszmecserékkel. Ebben a bejegyzésben írtam is erről.

Januárban a tolmácsolós jósorsom a varázslatos Velencébe vezetett.

Bár nem sok időm volt városnézésre, azért egy rövid séta és egy kis panoráma a Fondaco dei Tedeschi teraszán belefért. Ezt a helyet ajánlom nektek is, a Ponte di Rialto mellett található és ingyenes, csak időben foglalni kell online az oldalukon (ide kattintva találjátok). A Fondaco dei Tedeschi amúgy egy luxus bevásárlóközpont, ahol nézelődni is élmény.

Február 1-én megünnepeltük az unokaöcsim harmadik és az apósom hetvenedik születésnapját, majd innentől nekem képszakadás ez a hónap. Olyan beteg lettem, mint 10 éve nem voltam! 10 éve a tüszős mandulagyulladás csapott le rám és iktatott ki egy hétre, most meg a brutális influenza terített le, de kemény két hétre! Olyan köhögő rohamaim voltak, hogy a háziorvosom egy ópium származékot tartalmazó cseppeket írt fel, mert az nem a köhögésre, hanem az agyban a köhögési ingerre hat. Vagy valami ilyesmi. Igazából mindegy volt, beszedtem, átaludtam négy napot, majd félkómában töltöttem még kettőt. Mondjuk rám is fért egy kis pihenés, mert amióta vállalkozó vagyok, soha nem töltöttem ennyi időt munka nélkül, én nyaralni is viszek mindig munkát. Persze influenza meg ópium nélkül jobb lett volna a lazítás.

Szóval azt megtanultam a kényszerpihenő alatt, hogy néha tényleg érdemes lelassítani. Amikor már jobban voltam, akkor nagyon élveztem, hogy ágyban maradhatok olvasni egy bögre teával vagy hogy elmélyíthetem a hébertudásomat a שטיסל (Shtisel) című Netflixes izraeli sorozattal. Jeruzsálemben járni, akárcsak virtuálisan is, jót tett a lelkivilágomnak, meg hát annyira jó a sorozat, hogy teljesen ráfüggtem. Nem akarok ismét beteg lenni, tudatosan ki akarok alakítani egy rutint, amibe ez a pihenés, lelassítás rendszeresen belefér.

Valentin-napra összekapartam magam, majd fejest ugrottam a fordításokba, elintéztük az albérlet formaságait, illetve beszereztünk néhány hiányzó bútort. Kijutott egy kis karneváli hangulat és egy kis chiacchiere is, ez a csörögefánk olasz rokona. Sütőben sütve, porcukorral az igazi!

Majd eljött a várva várt nap: a fogszabályozó feltétele! Hát nem mondom, hogy egyből megszerettem, amikor először meg kellett szólalnom vele a fogorvosnál, követeltem, hogy azonnal szedje le ezt az izét, de most, amikor ezt a posztot írom, már öt napja van fent és most már jóban vagyunk. 🙂

Gyerekkoromban is volt, de aztán felnőttként elcsúsztak ismét a fogaim. Tolmácsként egyre jobban zavarban voltam a fogaim miatt, így tavaly eldöntöttem, hogy bevállalom, fogszabályzós leszek, mert megéri a szabályos fogakért. Az első néhány nap nehéz volt, mert szokatlan volt és zavart, de ma már büszkén mutagatom. Kicsit úgy érzem, hogy fiatalodtam is vele, mert ad egy kislányos bájt az ember lányának. Tetszett, ahogy a legjobb barátnőm fogalmazott: fogszabályzós kis csitri! És tényleg így érzem most magam, nagyon boldog vagyok, hogy belevágtam és végre fogvillantósan (vagyis fogszabivillantósan) mosolygok a világra!

Hát így repült el 2019 első két hónapja és a többi is mozgalmasnak ígérkezik, utazásokkal, baráti látogatásokkal, izgalmas megbízásokkal tele.

Nektek hogy indult az év? Van fogszabályzós tapasztalatotok? Esetleg ötletetek arra, hogy hogyan lehet megtanulni tudatosan kikapcsolni?

Írjátok meg kommentben vagy Facebookon, illetve Instagramon is várlak titeket a mindennapjaimmal!