A címben említett olasz tengerparti városkák bizony messze vannak egymástól, de mindketten belopták magukat a szívembe a mesés színeikkel, egyedi hangulatukkal, tengerillatukkal és a kedvenceim lettek. Cesenatico az Adriai-tenger partján fekszik, Emilia-Romagna tartományban, míg Noli Liguriában található, a Ligur-tenger partján és már régóta szerettem volna szentelni nekik egy bejegyzést, mert imádok ilyen kis gyöngyszemeket mutogatni nektek!

Kezdjük Cesenatico-val, idén itt jártam előbb. Ez a kedves kis halászfalu Ravenna és Rimini között helyezkedik el és leginkább a kikötő-kanálisról híres, melyet Leonardo Da Vinci tervezett 1502-ben.

A Porto Canale Leonardesco egyike azoknak a helyeknek, melyeket sosem tudnék megunni, kétszer is visszajöttünk ide Milano Marittimából.

A kristálytiszta vizen lebegő hajók és a színes kis házak között úgy éreztem magam, mintha egy északi kalózmesébe csöppentem volna. Mondjuk csak addig álmodozgattam, amíg a szél fel nem kapta a képen még látható kalapomat és be nem vitte messzire a vízbe… Szép kalap volt, szerettem, tartsunk is érte egy perc csendet. 🙁

A csatorna mentén üzletek, szuvenírboltok, éttermek és kávézók helyezkednek el, illetve a Museo Galleggiante della Marineria, ami nem más, mint egy szabadtéri hajómúzeum. Van fedett része is a múzeumnak, ha valakit jobban érdekelnének a hajók.

Mondanom sem kell, hogy ha valahol, akkor itt megéri halételeket fogyasztani! Nincs is jobb egy friss tengeri fritto misto-nál! Annyira ráindultam én is, hogy a szokásos ételfotó el is maradt. 😀

Ebéd után a legjobb program céltalanul andalogni a színes, virágos épületek között és beszippantani a tenger illatát, melybe hol egy kis friss kávé, hol egy kis piadina, hol egy kis friss fritto misto illata keveredik. (Nem, kicsit se híztam az emilia-romagnai kiruccanásunk alatt, aaah! Isteni a helyi gasztronómia, az egyik legjobb Olaszországban!).

A színpompás kanális két partja között csak a belvárosban van híd, a tenger felé közeledve már csak visszasétálva, vagy egy kis hajóval (traghetto) van lehetőség átmenni a másik oldalra.

A nagy séta után igazán kellemes beülni egy pohár borra, már csak azért is, mert itt vannak a világ legszimpatikusabb borozói.

A kiírásaikon sírtam a nevetéstől.

“Nincsenek pokémonok! Menjetek csajozni!” (oké, aki tud olaszul érteni fogja, hogy ők ezt a csajozást egy kicsit vulgárisabban fogalmazták meg. 😀 ). “Nincs wifi, csak sör és bor! Aztán csodásan navigálsz majd!”.

“Ha nem bírod a bort, akkor edd a szőlőt szemenként!”

A második látogatásunk alkalmával pedig kevésbé voltam éhes, úgyhogy a tipikus helyi piadina meg lett örökítve. 🙂

A kikötő felé sétálva vidám szórakozóhelyekkel találkozhatunk az egyik oldalon. Szimpik voltak, az egyik külön hirdette, hogy pénteken over 35 buli lesz. 😀

A másik oldalon pedig kevéssé olaszos, annál inkább észak-európai stílusú halászházakkal. Nekem nagyon tetszett ez a kettősség. Elbűvölőek ezek a kis házikók!

Cesenatico tengerpartja homokos, a tenger tiszta és lassan mélyülő, tökéletes választás minden életkorban, de különösen a kisgyerekesek szeretik, mert hatalmas homokvárakat lehet itt építeni a gyerekekkel. A fiatalok is szívesen utaznak ide, közel van Rimini, ahova szívesen járnak bulizni a 25 év alattiak.

A legtöbb strand felszerelt, napernyős, nyugágyas és fizetős, nem sok szabadstrandot találtunk. Viszont hatalmasak és szélesek a partok, nincs zsúfoltság érzete az embernek.

Utazzunk át a csizma másik oldalára, Liguriába! Nolit tizenegy éve nem tudom megunni, tavaly is írtam róla a Liguriáról szóló bejegyzésemben, de részletesen még nem volt róla szó.

Itt mindig képes vagyok hajnalok hajnalán kelni a napfelkeltéért. Noli híres középkori tornyai lustán, de impozánsan ébredeznek a nyári napfelkeltében.

A középkor volt Noli aranykora, és ezt a falu minden szegletében érezni lehet. A Repubblica di Noli, azaz A Noli-i Köztársaság egy független állam volt 1192-től az 1797-es napóleoni megszállásig, mint a Velencei vagy a Genovai Köztársaság.

És ha már a hajnali kelés szokásommá vált, le is szoktam jó korán menni a partra. Kora reggel, amikor ébredezik a falu, különösen szeretek sétálni egy jó nagyot a tengerhez vezető sikátorok között.

Imádom, ahogy a középkori sikátorok szépen lassan megtelnek élettel és belengi őket a friss kávé, a ropogós péksütemény, a frissen mosott és kiteregetett ruhák illata. A helyiek nyugisan, nem milánóiasan kapkodva indulnak el a munkába vagy a partra és itt-ott még édesdeden alvó macskákba is belefut az ember.

Noli egy dologban a szöges ellentéte Cesenaticónak: abszolút nem buliközpont, ez itt a nyugalom szigete. Meglepően sok itt az idős ember és meglepően kedvesek, közvetlenek, életvidámak is. Mindig mosolyognak, jobb kedvre derítenek és nagyon szívesen beszédbe elegyednek az ide látogatókkal.

Nagyon szerettem a Chiosco del Molo-ban reggelizni és közben felszabadultan, gondtalanul jegyzetelni a gondolataimat, a bloggal kapcsolatos ötleteimet és az együttműködő partnereknek megvalósítandó kreatív képek elképzeléseit egy kis füzetbe. A tengernél új erőre kapnak a kreatív energiáim!

Noli telis-tele van virágokkal, ezért ez a középkori falu minden szegletében maga egy képeslap. A hegyen látható Castello di Monte Ursino is Noli egyik szimbóluma. A XII. században kezdték építeni a falu védelmére. A legkényelmesebb kocsival megközelíteni, de a nagyon edzettek gyalog is nekivághatnak.

És ha már virágok… itt ez a bougainville! Nem lehet szó (és fotó) nélkül elmenni mellette!

Mint Liguriában szinte mindenhol, itt is kavicsos a tengerpart, de vannak elvétve homokos részek is. A legtöbb strand fizetős, napernyős-nyugágyas, de vannak persze szabadstrandok is. Nem olyan szélesek a partok, mint Emilia-Romagnában, itt a hegyek miatt más varázsa van a tengernek.

A víz itt eléggé gyorsan mélyül, de elképesztően tiszta és átlátszó, rabulejtően azzurro!

Strandolás után (alatt, közben) jól szokott esni egy Aperol Spritz. 17:30 után aperitivóként egy kis harapnivaló is jár mellé.

Ha Aperol helyett fagyira vágynátok, akkor a Pappus előtt kígyózó sorba megéri beállni. Illetve a sorbanállás elkerülhető, ha korán mentek, én közvetlenül nyitás után nem várakoztam egy percet sem. Életem egyik legfinomabb fagyiját ettem náluk!

Nolitól pár percre autóval, illetve busszal 2 megállónyira található Varigotti. Itt több a homokos és szabad partszakasz, az egyik legnépszerűbb a Baia dei Saraceni. Ha fittek vagytok, akkor csak ajánlani tudom. A lejutáshoz és visszajutáshoz át kell verekedni magunkat egy kis sziklás részen, de nem bántam meg.

Noliban számos panorámapont található, például a várból vagy a Vescovado étteremből ilyen kilátásban gyönyörködhetünk:

Ugye hogy egyszerűen hívogat egy csobbanásra ez a kék tenger?

Remélem élveztétek ezt a színes kis egyveleget és meghoztam a kedvetek ezekhez a tüneményes tengerparti településekhez! További képekért, tippekért kövessetek Instagramon és Facebookon.