Hogy mennyire szeretem Jeruzsálemet, azt már a legelső jeruzsálemi posztomban (itt olvasható) is érezhettétek. Most visszatértem ide és még jobban beleszerettem ebbe a városba, úgy érzem, fix úti cél lesz mostantól minden évben. Nem tudom jól megfogalmazni, mit érzek, mert nehéz szavakba önteni milyen hatással van rám Jeruzsálem. Elvarázsol, beszippant, lenyűgöz azokkal a különleges színeivel, illataival, kulturális változatosságával, a vallásos csend és a világvárosi pulzálás keverékével. Létrehoztam egy Facebook csoportot is: Utazz Izraelbe!

Most novemberben a már ismert kihagyhatatlan helyek mellett egy mesébe illő városnegyedet is sikerült felfedeznünk, amelynek külön bejegyzést is akartam szentelni, annyira szép. Ez pedig nem más, mint bűbájos virágokat, zöldellő kerteket, mesés kőházikókat és óvárosi panorámát rejtő Yemin Moshe (héberül ימין משה).

Yemin Moshe az óváros Jaffa kapujától nem messze található. 1892 és 1894 között hozták létre pont azért, mert az óváros már lakhatatlanná vált a túlzsúfoltság miatt. Először a Mishkenot Shaananim negyed épült fel, majd ennek folytatásaként Yemin Moshe is, ezek tehát a legelső zsidó negyedek Jeruzsálemben az óváros falain kívül.

Mindkettőt Moshe Montefiore, egy olasz zsidó származású angol bankár építtette, akinek életcélja az volt, hogy jobbá tegye az életet Izraelben az ipar, az oktatás és az egészségügy terén. Az ő nevét viseli ez a negyed és az itt található ikonikus szélmalom is.

Hogy minek ide szélmalom? Annak idején az emberek nem akarták elhagyni az óvárost, valamivel rá kellett őket venni. Sir Montefiore építtetett ezért egy malmot, hogy itt őrölhessék a lisztet az ide költöző szegény zsidó családok. Nagy sikere sajnos nem lett a malomnak, mert Jeruzsálem nem elég szeles hozzá, de értékelendő a fáradozás. A malom ma egy Montefiore munkásságát bemutató múzeumnak ad otthont, alatta pedig egy helyes kis kávézót találunk és csodás panorámában gyönyörködhetünk.

Ha ma végigsétál itt az ember nehezen hiszi el, hogy valaki nem akarna ide költözni és néha fizetni is kellett a lakosoknak azért, hogy elhagyják a zsúfolt óvárost és itt telepedjenek le. De persze nem a mai kontextusban kell ezt nézni, akkoriban az óváros falai növelték az emberek biztonságérzetét.

A háború alatt elhagyták a lakosok Yemin Moshét, majd 1967-ben, Jeruzsélem egyesítése után újrafelfedezték és ma főleg írók és művészek lakják ezeket a csodás házakat.

Mi egy átlagos csütörtök délelőttön jártunk itt és nagyon meglepett az utcákon uralkodó csend. Rajtunk kívül még két turista andalgott a kőházak között, néhány helyi anyuka haladt el kisgyereket kézen fogva és álmos, jól táplált macskák ásítoztak a képünkbe az ablakpárkányokról és a kertekből. Csend és nyugalom, mintha csak egy festményben sétálgatnánk.

Ha hozzám hasonlóan ti is képesek vagytok órákig csodálni egy bougainvillet, akkor mindenképpen itt a helyetek! Ennyire szépeket még soha nem láttam.

A csendet csak egy Bar Mitzvah ünneplése törte meg egy kicsit, de ebbe belecsöppenni is hatalmas élmény volt!

Életem egyik legszebb, legvarázslatosabb, legfeltöltőbb délelőttjét töltöttem Yemin Moshéban. Nehezen szakadtam el innen (vissza is tértünk másnap még egy rövid sétára), de várt az Óváros és a Nyugati Fal az út másik oldalán.

Remélem, hogy ti is élveztétek ezt a kis virtuális sétát és sikerült átadnom nektek a hely hangulatát. Mindenképpen iktassátok be ezt a meseszép városnegyedet, ha Jeruzsálemben jártok!

Kíváncsiak vagytok a többi jeruzsálemi kedvenc helyemre is? Kattintsatok ide!

További képekért, élményekért kövessetek Instagramon és Facebookon!

Az előző Izraelről szóló posztokat pedig ide kattintva olvashatjátok.