Nem is tudom, hogy Spanyolországról eddig miért nem írtam még a blogon, pedig nagy szerelmem ez az ország és a fővárosa, Madrid az a város, ahol a legtöbbször jártam (nem számolom Budapestet, ahol 5 évet éltem és Milánót, ahol már lassan 10 éve élek).

Először 14 éves koromban jártam itt a szüleimmel és teljesen beleszerettem. Mondjuk nem csak Madridba, egész Spanyolországba. Elvarázsolt úgy, ahogy volt, úgyhogy amint hazaértünk elkezdtem lelkesen spanyolul tanulni. Bizony, hamarabb jött a spanyol szenvedély, mint az olasz! Jóval hamarabb, sőt, én úgy gondoltam, hogy elvégzem a spanyol szakot és kiköltözök Madridba. 🙂

Vagy Salamancába, mert itt tanultam hat hónapig Erasmusszal. Imádtam itt lakni, ez a város egyszerűen elbűvölő, maga a varázslat. Hat hónap alatt nem tudtam betelni vele, szerintem a salamancai a világ legszebb katedrálisa.

Salamanca egy nyüzsgő egyetemi város, egyeteme a XII. századtól működik. Csak ajánlani tudom nektek, hogy látogassatok el ide, mert rengeteg látnivalóval büszkélkedhet: a római híd, a Kagylók Háza, a Plaza Mayor, a katedrálisok, az egyetemek, a gondozott kertek, parkok, mind mind lenyűgözőek. Ha igazán pezsgő éjszakai életre vágytok, akkor sem fogtok csalódni: Salamanca tele van szórakozóhelyekkel, melyek spanyolosan éjfél körül kezdenek megtelni. Részletesebb beszámolót friss fotókkal szeptemberben hozok majd a városról, mert tervezek itt egy hétvégét. 🙂 Ezeket a képeket még 2006-ban készítettem.

Az Erasmus hat hónapja alatt elég sok szép helyet felfedeztem a környéken: jártam Ávilában, Segoviában, Valladolidban és Madridban is többször. Akkor még 2,5 órát kellett vonatozni Madrid és Salamanca között, azóta már létezik az Alve nevű vonat, mely 1,5 óra alatt teszi meg az utat.

Az Erasmus után lediplomáztam és egy dolgot határozottan tudtam: nem akartam elmenni egy irodába 8 órában dolgozni. Kötetlen munkára vágytam, de még tanultam is volna szívesen. Meg szerettem volna visszamenni Madridba, így nekiláttam diplomásoknak szóló ösztöndíjakat keresni.

Találtam is. 🙂 Beadtam a pályázatot a Comenius ösztöndíjra. Hamarosan jött az örömhír, hogy elfogadták és a hidegzuhany is, hogy Olaszországba szól. Nehezen fogadtam el ezt a dolgot, de gondoltam hamar eltelik majd ez a négy hónap Milánóban, leporolom az olasz tudásom, aztán megyek tovább Spanyolországba. Hát nem így alakult, de erről már meséltem nektek itt. 🙂

Az élet azonban mindig jól alakítja a dolgokat, Spanyolország a családunk harmadik nemzetévé vált: a férjem testvére egy spanyol lányt vett el és Madridban élnek. Így hát Madrid az életem szerves része maradt, az elmúlt 7 évben többször jártunk már a sógoréknál. 2016-ban született egy kisfiuk, 4 hete pedig egy kislányuk. Múlt héten babalátogatóba utaztunk hozzájuk és egy kis városnézés, vásárolgatás is belefért, na meg egy fantasztikus toledói kirándulás is.

Első nap korán érkeztünk és leginkább a sógoréknál voltunk, dédelgettük a picit, játszottunk a nagyobbal. Délután becsekkoltunk a hotelbe (Hotel Ibis Las Ventas, közel a családhoz, de mégsem zavaró a jelenlétünk), majd sétáltunk egyet a Buen Retiro parkban.

Nagyon szeretem ezt a parkot, hatalmas, rendezett, tiszta és még látnivalók is vannak itt bőven. Játszótér is van, de a kis unokaöcsim kedvenc elfoglaltsága a mókusok keresése. 🙂

Aktuális érdekesség Madridban, hogy a várost megszállták a Meninas névre hallgató színes női szobrok. Diego Velázquez “Las Meninas” című képére utalnak, 80 darab van belőlük összesen és a város leglátogatottabb helyein helyezték el őket. A kiállítás neve Meninas Madrid Gallery és a spanyol divatra hívják fel a figyelmet.

A Retiro parkba Atochánál léptünk be (megvettük a jegyeket Toledóba másnapra) és a Cibelesnél, Madrid híres kútjánál hagytuk el. A szépséges 1907 és 1919 között épült Palacio de Comunicaciones (másik nevén Palacio de Cibeles) most épp felújítás alatt van, de van róla egy képem még régebbről. Lenyűgöző ez az épület, sajnáltam is, hogy most nem tudtam megcsodálni.

Innen már csak a Gran Vían sétáltunk egy kicsit, mely Madrid egyik legmozgalmasabb bevásárlóutcája. Az üzletek mellett mozik, éttermek, kávézók is megtalálhatóak itt. A shoppingot utolsó napra terveztük, meg fáradtak is voltunk már, így visszametróztunk a hotelhez.

Madrid metróhálózata elképesztő! A világ egyik leghosszabb, legfejlettebb metróhálózatáról van szó, mely 12 (+1 két állomást összekötő línea R) vonalból áll és mindennap reggel 6-tól éjjel fél 2-ig közlekedik.

Praktikus info: A jegyeket az automatákban megállótól megállóig vehetjük meg, de a legjobb megoldás megvenni a Multicard nevű kártyát (2,5 euróba kerül), erre feltölteni 10 jegyet (12 euró) és ezzel utazni metrón és buszon. Több személy is használhatja a kártyát, mert nem személyre szóló, hanem gyűjtőjegyként funkcionál. Gyerekeknek négy éves korig nem kell jegyet venni.

Remélem élveztétek ezt a kicsit személyes jellegű útibeszámolót. 🙂 A következő bejegyzésben Toledóról fogok mesélni nektek, majd visszatérünk még Madridba is.

További képekért kövessetek Instagramon is!