Milánói olasz-magyar tolmács életem ismét egy izgalmas megbízással gazdagodott és egy csodálatos helyre vitt. Úgy alakult, hogy most is lett egy kis szabadidőm városnézésre is. Ilyenkor külön örülök, mert egy kicsit titeket is elvihetlek magammal. 🙂 Ezúttal Velencébe.
Milánóból 2,5 óra Frecciarossa vonatozás után érkeztem Mestrébe, ahol a szállásom volt. A hotel pont a pályaudvarral szemben volt található, így miután Facebookon arra biztattatok, hogy szedjem össze magam és menjek be Velencébe, csak letettem a cuccomat és már mentem is. Szereztem a recepción egy térképet (bár Velence igazából térkép nélkül is bejárható), vettem 1,25-ért egy jegyet és indulhatott is a városnézés!
Velence az az olasz város, amellyel eddig nem volt túl jó viszonyom. Nem sikerült megszeretnem, pedig nagyon akartam, többször is voltunk, de valahogy sose lett belőle nagy szerelem. Tegnapig. 🙂 Ugyanis végre sikerült viszonylag turistamentesen bejárnom a várost és végre tényleg tudtam gyönyörködni benne. Eddig mindig az volt a bajom, hogy szép, szép, de tolakodás van, lökdösődés van, és nem hogy egy nyugodt képet nem lehet készíteni, de még csak rendesen megnézni se lehet semmit. Erre a legjobb megoldás tehát télen jönni, amikor hideg van és lehetőleg sötétedéskor.
Rövidke városnézésem során sétálgattam a központban, illetve a vaporetto-val, a vízibusszal közlekedtem. Az este így külön vicces volt, ugye állok ott a fedélzeten tátott szájjal, hogy milyen gyönyörű a Canal Grande, a házak, a karácsonyi fények, körülöttem meg telefonjukról fel sem néző, munkából hazafele tartó velenceiek ültek. Hát nem tudom, lehet, hogy ezt a szépséget is ennyire meg lehet szokni…
Gyönyörködtem a kirakatokban, sütiztem és végre nyugisan megcsodáltam a város szebbnél szebb épületeit. A karácsonyi kivilágítás eléggé gyér, de ennek szerintem az is az oka, hogy nem könnyű egy ilyen várost feldíszíteni. Amit tudtak, azt kivilágítottak, még a piacon is! 🙂
Piazza San Marco-n nagyon sokat elidőztem most, egyszerűen élveztem, hogy alig vannak emberek, szippantottam magamba a tér magasztosságát és a Szent Márk Bazilika lenyűgöző szépségét. Képen is csodálatos, de élőben csak állsz ott és nézed, hogy Úristen, hogy lehet valami ennyire, de ennyire szép?
Estére nagyon hideg lett, de nehezen vettem rá magam, hogy elinduljak visszafelé. Bejártam a teret, majd megálltam a gondoláknál és csak élveztem a tenger illatát és az egymással összeütköző kikötött gondolák zaját. És csak úgy örültem magamnak, hogy ott vagyok… vannak ilyen pillanatok!
Nagyon átfagytam, de egy forró tortellini in brodo (húsleves tortellinivel) visszatérített az életbe. Nyami, nem tudom, ti kóstoltátok-e már, ha nem, akkor csak ajánlani tudom!
És ezzel véget is a velencei programom, fáradtan, de tényleg nagyon megelégedetten mentem aludni, hogy azért rendesen kipihenjem magam a másnapi tolmácsolás előtt. Imádlak, Velence!
A Graphisoft Italia-nak pedig nagyon köszönöm a lehetőséget és alig várom, hogy újra együtt dolgozhassunk!
Ha tetszett a bejegyzés kövessetek Facebookon és Instagramon is. 🙂
Lascia un commento